Henry Stackpool - a kék lagúna - 1. oldal
Moszkva 1923 PETROGRAD
1 '. № 3580. Glavlit. № 4651. Moszkva. Sütni. 10 000 példányban. "Mospoligraf". 1. modell nyomtatás. Pyatnitskaya, 71.
A kék lagúna.
I. A kerozin lámpa zavarában.
Sailor Paddy Betton egy dobozban ülve, egy hegedűvel a bal fül alatt, egy régi dalt játszott, és bal lábával keményen csapódott.
Vitorlás nadrágot, csíkos inget és régi kabátot öltözött, zöld helyeken a napból és a sóból. Ez egy tipikus öreg puhatestű volt, lehajolt hátul és horgas ujjakkal, amelyek mindannyian hasonlítottak egy rákra.
Az arca olyan volt, mint egy telihold, amely a trópusi köd homályába hullik; ebben a pillanatban nagy figyelmet szentelt, mintha a hegedű sokkal csodálatosabb mesékről mesélte volna el, mint a régi Bantry Bay öreg verte.
"Balkezes" - ez volt az elvtársak neve, nem azért, mert pontosan balkezes volt, hanem azért, mert egyszerűen csak úgy csinálta mindent a pezsgőben. Amire szüksége van, biztos lehet benne, hogy nem ég ki.
Ő volt a kelta és az összes sós tenger, amely hajózott negyven-egynéhány éves, még nem mosott Celtic Start a vérében, nem hit boszorkányok lelkében. Celtic természet - tartós festék, és nincs szükség, hogy Betton berúgott a világ legtöbb kikötők és úszott a kapitányok a Yankees, de ő továbbra is mindenütt állandóan maguknál a varázslók, és még egy jelentős hányada elsődleges ártatlanság az alku.
A zenész feje fölött egy függőágyat lógó lógó láb volt; Itt és ott a szürkületben más függőágyak láthatók, emlékeztetve lemurákra és denevérekre. A kerozin lámpa fényesen csillogott, csupasz lábát, aztán az arcot, egy szájjal kiálló csövet, majd egy tompa mellkasát, majd tetovált karját.
Ez volt azokban a napokban, amikor a legújabb fejlesztések nem csökkentette a személyi hajók fedélzetén és a csapat „Nortumberlenda” képviselők egy teljes gyűjtemény a tenger patkányok: Voltak holland és amerikai farmerek szántani a földet, és szaporodnak evshey Ohióban három hónapon belül ezelőtt, és az öreg tengerész, ahogy Paddy Betton - egy kereszt között a legjobb és legrosszabb a földön, amelyhez hasonlót nem talál sehol máshol ilyen kis helyen, amellett, hogy a matrózok a hajón tartani.
A "Northumberland" sok viszontagsággal kellett szembenéznie, amikor Horn-fokot húzta. Útban New Orleans-ból San Francisco-ba utazott, harminc napot töltött a vihar ellen az óceánon, ahol a három hullám tartománya egy mérföldre elegendő; Most abban a pillanatban, amikor a történetünk elkezdődik, mozdulatlanul állt, halott nyugalomban.
Betton az orr lendületes végével befejezte a játékot, jobb homlokával törölgette a homlokát, és betöltötte a füstölt csövet.
- Patrick - szólt egy hang a függőágyból, amelyről a lábát lógották -, mit kezdett ma beszélni?
- Valami zöld dolog! - tette hozzá egy alvó holland hang a kiságyból.
- Ó, Leprokonról van szó. Nos, igen, a húgom nővére Konnautában kapott Leprokonot.
- Hogy néz ki? - kérdezte egy alvó holland hang, nyilvánvalóan nyugtalansal fertőzött meg, és az egész csapatot kényelmetlen volt.
- Úgy néz ki? Természetesen a Leprokonban. Mi másnak nézhet ki?
- Hogy néz ki? ragaszkodott a hanghoz.
- Egy kis ember volt, aki egy nagy retek és egy zöld káposztával nő. A nagynéném házában, a Konnauta-ban Leprokon a régi időkben volt. Oh. ó, oh! jó régi idő! Hidd el, vagy sem, de te zsebre teheted, és csak a zöld fej fog kiállni. ő tartotta a szekrényben, de ez szükséges volt, hogy nyitva hagyja a selyem, ő is fog járni mindenütt kancsó tej látogat, és az ágy alá, és még egy szék alól kihúzza - várj! Aztán, ahogy a sertés meghajtja, elkapja azt a tényt, hogy minden bordája ki fog jönni, vagy adjon nekik egy régi esernyőt! És keverjük össze az összes tojást úgy, hogy a kakasok csirkékkel abban az értelemben, nem fogok venni, hogy egy ilyen dolog, amikor a tojásokat fog mászni csirkék két fejjel, de huszonhét láb minden véget ér. Legyen vezetni, és hogyan tuningolás - és kérem, közvetlenül a medence és az időközben ugrott vissza a szekrénybe!
- A Troll volt - motyogta ugyanaz az álmos holland hang.
- Mondom, hogy Leprokon volt, és mit nem gondolt rá! Kavalt visz ki a forrázó bográcsból, és megcsinálja az arcát; de kinyújtod a kezedet, nézd meg, van benne egy arany szuverén.
- Eh! Valahányszor itt volt! - Büszke hang az egyik ágyból.
- Patrick! - szólalt meg egy hang a felső függőágyból. - Hol kezdné, ha húsz kiló lenne a zsebében?
- Mi a kérdése? - kérdezte Betton.- Mi van húsz font a tengerészhez a tengerben, ahol a víz egy víz, a marhahús pedig egy ló? Adj nekik szárazföldön, és nézzétek, mit fogok velük tenni!
- Úgy tűnik számomra, hogy a grog eladója nem fogja látni a füledet - szólalt meg egy Ohio-i hang.
- Igen, természetesen nem látod - felelte Betton. - A francba és a ki eladja.
- Könnyű beszélni! Ohio folytatta: "Átkoztad a tengerészetet a tengeren, amikor senki se juthat hozzá: letegye a partra, és öntsön a torkán,
Paddy Betton a dobozon ült és egy régi dalt játszott a hegedűn.
- Szeretek inni - mondta Betton -, nincs semmi oka elrejteni! De ugyanúgy, mint a zalyu - az ördög fog belém jönni - és mégis a palack a végén hagy.
- Nos, igen - mondta Ohio -, mert mostanáig nem hagyta el!
- Nem - válaszolta Betton -, de mi lehet az, ami nem megy!
II. A csillagok alatt.
A tetején egy csodálatos éjszaka volt, melyet a csillagfény és a trópusi béke nagyságával és szépségével imádott.
Pacific aludt alig keverjük szélesebb halott megduzzadnak, és ott, a tetején, a tüzes ív a Tejút, a Southern Cross lógott, mint egy törött kite.
Csillagok az égen, csillagok a tengerben, millió és millió csillag; ez a világító lámpa lámpája ihlette egy óriási, zsúfolt város ötletét, és közben ez az élő, ragyogó fény pompázott.
Az alábbiakban a kabinban három hajó volt a hajón; az egyik az asztalnál olvasott, ketten a padlón játszottak.
Arthur Lestrange az asztalnál ült, nagy szemeit a könyvre rögzítette. Nyilvánvalóan a fogyasztás utolsó szintjén volt, és hosszú tengerhajózásra indult, az utolsó kétségbeesett orvosságról.
A sarokban, zsaluzás patchwork baba és imbolygott a ritmust a saját gondolatai, leült unokahúga, nyolc éves Emmeline Lestrendzh - kicsi kora, a titokzatos lények a fejedben, nyitott szemmel, úgy tűnt, hogy vizsgálja meg a másik világ.
Az asztal alatt saját nyolc éves fia, Dick volt elfoglalva. Bostonok voltak és Los Angelesbe mentek, ahol Lestrange egy farmot vásárolt a napfénybe, abban a reményben, hogy egy hosszú út meghosszabbítja az életét.
A kabin ajtója kinyílt és szögletes női alak jelent meg. Nannie Stannard volt, és megjelenése azt jelentette, hogy a gyerekeknek aludniuk kellett.
- Dickie - mondta Lestrange, felemelve az asztalterítőt, és az asztal alatt felpillantott: "itt az ideje aludni".
- Ó, még nem, apu! - Az asztal alól álmos hang szólalt meg - nem akarok aludni! Oh-oh-oh!
Stannard ismerte az üzletét. Lehajolt, megragadta a lábát, és a buzogás és a kéreg ellenére elhúzta.
Emmeline, aki felismerte az elkerülhetetlen helyzetet, a lábán állt, egy csúnya bábot tartva, és addig állt. Ahogy Dickey, néhány szaggatott kiáltás után hirtelen eltörölte a könnyeit, és átadta a vizes arcát apjának, egy csókért. Aztán viszont ünnepélyesen megnyúlt a homlokát a nagybátyjának, és kezével és ápolójával elhagyta a kabinet.
Lestrendzh folytatta a könyvet, de alig volt ideje elolvasni egy pár oldalt, újra kinyílt az ajtó, és úgy tűnt, hogy Emmeline hálóingben, egy kis csomagot a kezében, csomagolva papírzsebkendőt.
- A dobozom. kérdezte, és a sima arca hirtelen egy angyal arcába fordult.
Elmosolyodott - és amikor Emmeline elmosolyodott, úgy tűnt, hogy mennyei fényt sugároz. A legtisztább gyermeki szépség látképe volt.
Aztán eltűnt a dobozával, és Lestrange ismét leült a könyvre.
By the way, ez a doboz több problémát okozott a hajón, mint az összes utas poggyász együtt.
Emmeline egy hölgy ajándékáért fogadta őt távozáskor, és senki sem tudta, mi van benne, kivéve magát és nagybátyját.