Torziós hullámok
Néhány évvel ezelőtt Moszkvában egy kísérlet volt, ami talán jelölt a megközelítés egy új korszak a kommunikáció ... A földszinten egy ház Yasenevo található, néhány száz méterre a körgyűrű, hozták jeladót hordozó bináris információkat. Ezen jelek vevője a Dzerzhinsky téren lévő ház első emeletén volt, a távadótól 20 kilométeres távolságra. Az út mentén, a továbbított jel volt, hogy menjen át a nagyszámú vasbeton épületek, amelyek egy vasbeton szerkezetek, a megerősítés e struktúrák már megalapozott a feltételek az építési munkálatok. Továbbá, mivel a természetes görbületét a föld felszínét becsület által felét elválasztó távolság az adó és a vevő, az átvitt jelek kell áthalad a Föld rétegek. A hagyományos rádiójelek esetében az ilyen akadályok leküzdhetetlenek lennének.
Azonban még az első kísérletsorozatban is kiderült, hogy az átvitt jelek nemcsak a vevőt érik el, hanem bármilyen torzítás nélkül érkeztek be. A konvencionális rádiózás szempontjából ez az eredmény teljesen elképesztő volt, különösen azért, mert az adó energiafogyasztása mindössze 30 milliwatt volt. Ez 10-szer kevesebb, mint egy villanylámpa villamos izzójának energiafogyasztása síkképernyős akkumulátorral. Összehasonlításképpen azt is meg kell jegyezni, hogy a rádióadók teljesítménye ilyen utakon tíz és több száz kilowattot elér, és a leírt helyzetben, és ez valószínűleg nem elegendő.
A második kísérletsorozatban az adó a vételi pontra került, és ugyanazon jelek átvitele megismétlődött. Azt tapasztalták, hogy az itt kapott jelek intenzitása átlagosan egybeesett azokkal, amelyeket 20 km távolságban továbbítottak.
Ez azt jelentette, hogy az első kísérletben a jelek elmozdultak anélkül, hogy gyengülnének a távolból vagy az akadályok leküzdésétől.
Milyen jelek adták át az információt a leírt kísérletekben? Mi volt a fizikai természete?
A különféle jelenségek tanulmányozásának tapasztalatai, különösen a fizika területén, meggyőződnek arról, hogy a körülöttünk lévő világban bekövetkező változások elkerülhetetlenül bizonyos következmé nyeket okoznak. Így bármilyen tömeg megjelenése elkerülhetetlenül gravitációs mezők - gravitációs mezők és elektromos töltések mozgásának - megjelenéséhez vezet az elektromágneses mezők kialakulásához. Einstein általános relativitáselméletének megjelenésével a tér geometriai tulajdonságai és a gravitációs erők - gravitáció között mély kapcsolatot találtunk. Azóta számos kísérlet történt a "geometrize" és egyéb fizikai területek megteremtésére. 1922-ben a francia matematikus, E. Cartan felhívta a figyelmet egy újabb geometriai jellemző - "torzió", vagyis a forgás által okozott tér görbületének különleges szerepére. Ebben az esetben a fizikai mezők "torziós mezők" vagy "torziós mezők". De régóta úgy vélték, hogy a torziós hatások annyira gyengék, hogy nem képesek érzékelhetően hozzájárulni a megfigyelt jelenségekhez.
Azonban a torziós mezők összehasonlítását a többi fizikai mezővel az említett mezőkben rejlő úgynevezett interakciós konstansok összehasonlításával hozták létre. Nagyon erős nukleáris kölcsönhatások esetén ez az állandó egység, az elektromágneses mezők esetében 1/137, míg a gravitációs mezők esetében körülbelül 10 -40. A torziós mezők esetében a "kölcsönhatási konstans" becslések szerint kevesebb, mint 10 -50.
Ennek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a torziós mezők megnyilvánulásának hatékonysága annyira elhanyagolható, hogy gyakorlatilag lehetetlen megfigyelni őket. Ez azonban nem vette figyelembe azt a lényeges körülményt, hogy a szóban forgó konstans csak az úgynevezett statikus torziós mezőkre érvényes. Ugyanezekben az esetekben, amikor a forgást a torziós hullámok kibocsátása kísérte, egyáltalán nincs meghatározva. És elvben létezhetnek torziós mezők, amelyek képesek kellően hatásos hatásokat okozni.
Az ilyen torziós mezők tanulmányozását 1989 óta végzi az A.E. Akimov.
A fentebb leírt kísérlet során torziós hullámokat alkalmaztunk sugárzási információként az adóról a vevőkészülékre. Ezek a kísérletek azt mutatják, hogy a torziós sugárzás szinte abszolút áthatoló erővel rendelkezik, és könnyen leküzdhetővé teszi a legnehezebb akadályokat. Ezért a vett torziós jelek intenzitása nem függ a felszívódástól, és így a távolságtól.
A torziós mezők első generátorai speciális eszközök voltak, amelyek rotációval kapcsolatos elektromos folyamatokat alkalmaztak, például az ionáram körüli forgást vagy az elektromágneses mezők forgását. Ugyanakkor hagyományos rádióelektronikai berendezéseket használtunk, amelyek segítségével a megfelelő modulációval generáltuk a továbbítandó jeleket. De az adóban ezeket a jeleket nem küldték a teljesítményerősítőknek és az antennának, mint egy hagyományos rádiós sugárzással, hanem olyan torziós generátorra, amely a modulált elektromos jeleket torzítóvá alakítja.
A fogadó készülékben a rögzített jeleket visszaalakították elektromos áramkörökké, amelyeket a szokásos rádiókészülékekben alkalmazott szabványos eszközökkel erősítettek meg.
Ossza meg ezt az oldalt