Az Északi-sark megköveteli a komoly szemléletet és az államközi kölcsönhatást

- Vladimir Vladimirovics, várható-e valamiféle változás az Arktikus Hatalom közötti együttműködés modelljében az Egyesült Államok Sarkvidéki Tanácsának elnöksége alatt?

Úgy vélem, hogy semmilyen drasztikus változást nem várhatunk el, mivel a sarkvidéki tanács munkája fő elve a folytonosság. Ezenkívül az AU formátumú együttműködés a konszenzus elvén alapul. Más szavakkal, a döntéseket csak egyhangúlag hozták meg, ami viszont azt jelenti, hogy meg kell felelniük az AU valamennyi tagállamának, köztük Oroszországnak a nemzeti érdekeinek.

- Kanadát Kanadából az Arktikus Tanács elnöki posztjáról vették át, melyik programot képviselte Amerika?

Az amerikai elnökség ideje alatt elindul a távközlési infrastruktúra, a környezetbarát és megújuló energiaforrások felhasználása, a jó minőségű ivóvíz biztosítása a távol-észak-amerikai lakosság számára. Jelentős figyelmet kell fordítani a bennszülött lakosság problémáira, növelve a pszichológiai stabilitást és az öngyilkosság csökkentésére irányuló intézkedéseket a fiatalok körében. A környezetvédelmi tevékenységekben való kölcsönhatás a speciálisan védett természeti területek hálózatának létrehozására összpontosít, amely védi és feltárja a tengeri környezetet. A vészhelyzetekre való közös válasz gyakorlati készségeit is fejleszteni fogják. Mindezek az együttműködési projektek igénye a mi oldalunkon.

Bár az Északi-sarkvidék kiterjedt nemzetközi együttműködést alakít ki, azonban az északi-sarkvidéki államok vezető szerepe a fenntartható fejlődés és az északi-sarkvidéki együttműködés biztosításában elismeri. Ezt az értékelést különösen az Anchorage fórum résztvevőinek közös nyilatkozatában adták meg.

- Ugyanakkor Oroszországnak saját prioritása van az Északi-sarkon, melyik közülük külön említi?

Talán a mai prioritás az, hogy megőrizze az Északi-sarkvidéket, mint a párbeszéd területét, megakadályozza az együttműködés polírozását és biztosítsa a térség stabilitását. Oroszország ellenzi a konfrontációs politika elemeinek bevezetését az Északi-sarkvidékre, és szándékában áll továbbra is határozottan ellenezni az ilyen kísérleteket a vonalhoz a széles körű nemzetközi interakció és párbeszéd kialakítása érdekében a régióban. Ezt a hozzáállást nagyrészt a szomszédaink osztják meg. Nem véletlen, hogy az AU miniszteri találkozójának nyilatkozata megerősítette a régió államainak elkötelezettségét a béke, a stabilitás és a konstruktív együttműködés megőrzéséért.

- Mennyire befolyásolják az EU-országok és az USA Oroszországgal szembeni szankciói a gazdasági interakciót?

Kétségtelen, hogy a szankciók bevezetése Nyugat ellen országunk ellenében kiigazításokat hajtott végre a közös projektek megvalósításának terveivel, beleértve a nagy sarkvidéki olaj- és gázmezők fejlesztését. Mindazonáltal ezen feltételek mellett további lehetőségeket nyitottak meg az Északi-sarkvidékre kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítására az ázsiai partnereinkkel, elsősorban Kínával, Indiával és Vietnámmal.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy az Északi-sarkvidék fejlesztése, erőforrásainak fejlesztése során soha nem támaszkodtunk kizárólag külföldi segítségre. Éppen ellenkezőleg, a hangsúly mindig a hazai kapacitás használatára és javítására irányult. És a jelenlegi helyzet nagymértékben ösztönözte az importcsere gyorsabb fejlődését, beleértve az Északi-sarkvidék projektjeit is.

- Hogyan értékeli az orosz kérelem kilátásait az északi sarkkör határainak kibővítésére? Melyik sarkvidéki államok már kihasználták ezt a lehetőséget előttünk, és mit terveznek tenni a jövőben?

- Vladimir Vladimirovics, szerinted nincs túl sok érzelem egyes médiakiadványok címoldalain, például "Hogyan oszd meg az Északi-sarkot", "Arctic pie" stb.?

Az Északi-sarkról most írj sokat. Sajnálatos módon azonban nem mindig az ügy ismerete. A sarkkört nem lehet megközelíteni azzal a szándékkal, hogy "mindent megosszon", azaz hogy bárki részt vehet ebben a folyamatban. Pontosan ezek az érzelmek oldják meg az utat a sarkvidék elkerülhetetlen konfliktusáért való felelőtlen spekulációhoz.

Az Északi-sarkon teljes mértékben alkalmazzák a nemzetközi jogot és mindenekelőtt az 1982-es tengerjogi egyezményt, amely egyértelműen meghatározza mind az Északi-sarkvidék partjait és más államokat. Ez kizárja az ásványi vagy vízi biológiai erőforrásokhoz való hozzáférés miatti konfliktus lehetőségét.

Az északi-sarkvidéki szénhidrogének feltárt tengeri tartalékainak szinte mindegyike az északi-sarkvidéki területek kizárólagos gazdasági övezetein és kontinentális talapzatán belül található, amelyek nemzeti jogszabályaikkal összhangban meghatározzák a fejlődésük sorrendjét. A betétek fejlesztésére szuverén jogait a világon senki sem vitatja.

A kétoldalú és regionális együttműködés a sarkvidéki tengeri biológiai erőforrások kezelésében is hatékony.

Oroszországnak nincs területi vitája az Északi-sarkon. A szomszédokkal - Norvégiával és az Egyesült Államokkal - ellátott tengeri területeket kétoldalú egyezmények alapján határoznak meg, és az államközi szinten való elhatárolás nem vitatott.

Természetesen üdvözölni kell az Északi-sarkra való figyelem növekedését. A sarkvidéki kérdések komoly és átgondolt médiatudata minden sokszínűségében komoly támogatást nyújthat az északi sarkvidéki együttműködés konstruktív menetrendjének kialakításában és az Orosz Föderáció északi-sarkvidékének fejlesztésére irányuló feladatok hatékony végrehajtásához.

Fotó: Arctic Council weboldal, Gazprom Neft, pixabay.com