Olga Solovyova szó szabad, mint a madár
... És a sas nem csapkodnak szárnyaikkal,
Csillag összebújva terror a Holdra,
Ha, mint a tűz lángja,
A szó lebegett az égen
Azért választottam a mottója ezek a szavak Nikolai Gumilyov nem véletlenül. Együtt a művészet szót nagy hatalma van. Ez képes szabadon lebegnek, mint egy sirály felett a hullámok. folyóirat címe Sirály Magazine szimbolikus. Sirály - kedvenc madár freestyle hajósok. Ezek a madarak ügyesen úszik, repül fáradhatatlanul, rájuk a tenger és az ég. Sirály - Bird Színház. Madár sirály szimbolizálja a függetlenség és a szabadság érzése.
Mivel ez a madár használt már az ókori szövegek, például, a „laikus”: „... chaitsami a Jets.” Néhány érzékelik a kép egy sirály, mint egy szimbólum a magassága a szellem, a könnyedség és a repülés a lélek. Online kiadás Seagull Magazine, mint egy szabad madár, nem ismer határokat.
Cikkükben - nem csak egy sor szimbólum jelöli tokenek nyelvet. A szavak és kifejezések megszerezni térfogat, szín, hang, mozgás. Jönnek az élet, akkor megszűnik a csak szöveget papíron vagy képernyőn. A fő iránya a magazin - művészet és kultúra, de nem csak.
Art mindössze néhány sziget mágikus pihen a tenger rohanás. De valójában ez valami más. A számos művészeti, irodalmi - a petefészek globális filozófiai rendszerek kódolt ragyogó kinyilatkoztatás.
Ezek mag az emberek lelkét. East filozófus Abu Said úgy vélték, hogy az igazság - nem az, amit ismert, és amit tapasztalt. Az irodalom révén, a zene, a színház, a festészet, akkor fellebbezést közvetlenül az emberi szívben, a lelkét.
A német költő Goethe, istenített tudásszomj, létrehozta a „Faust”. Orosz, aki nem akarja, hogy a meghódított városaik, feltalálta a legenda a város Kitezh, ami, ha a közeledő ellenséges láthatatlanná vált.
Úgy gondolom, hogy a film készült, például a tragikus szerelmi történet, ami nem volt a vége „happy end”, mert a hős nem képes megoldani a pénzügyi problémák miatt veszteségessé váló külföldi gazdasági tevékenység, és a hősnő kénytelen volt elvenni egy kedvelt, de belépett a „Kedvenc” az ezredes - „béketeremtő”, különben nem lenne képes, hogy segítsen a súlyosan beteg gyermek, aki megmutatta volna az ára, hogy az emberek fizetnek a törekvések a hatalmon lévők.
Hogy fokozza a hatást, akkor adjunk hozzá egy pár epizód „békefenntartó” tevékenység. Vagy egy új írt, hogy az új orosz-ukrán határon, ami történt a Krím-földszoros, megszakította kapcsolatait a két fiatal szerelmesek menet, azok különböző államokban, és átpolitizált apák, korábban barátok, elkezdtek veszekedni. Egyfajta történetét modern Rómeó és Júlia, amely véget vetett a saját halálát.
Működik, hogyan lehet megtörni az embereket a sorsukat, élettervek miatt ambícióit politikusok és államfők, mögé bújva hangos jelszavakat. Az ilyen művek lennének kitéve lényegesen hatékonyabb, mint bármilyen logikai számítások, hogy a hatalom az állam nem a férfiak száma formájában költséges és drága fegyverek, és az erős gazdaság, a jólét a polgárok és a barátság a szomszédaival. Adj nekik egy tisztességes formában, adjunk hozzá egy megjegyzést a tragikus irónia és a könnyedség, és akkor lesz hallható.
By the way, a forma. Néhány szó a nyelv a „Sirály”. Én meglepte a szorongó, több tisztelettel viszonyul az orosz nyelv az amerikai kiadás, mint bizonyos esetekben Oroszországban. Azt hiszem, ez nem az oktatásban, vagy csak benne.
Számunkra az oroszok, az anyanyelv rutin, a mindennapi életben. Mivel a tűz, amely Prométheusz az embereket. ez a tűz elvesztette isteni voltát, mi vizet forralni rajta. Szóval, talán meg kell. Big látható a távolból. Ma csodálni a tökéletes formák ókori amforák, sima vonalak, gyönyörű dísz. És ha ezeket az alanyokat a tartályok tárolására gabona, olaj, bor.
Összefoglalva, a kívánság Seagull Magazine akarja ismételni, miután a nagy Dali: „Ne félj a tökéletesség, nem fenyegeti senkit.” És hozzáteszem: „A cél azonban nem tilos neki.” Törekszünk a tökéletességre!
Úgy tűnt nekem, hogy én találtam otgadku igazgatója design. Tényleg „túl festmény”, de a kép hozza az összes vizuális egymás mellett, lelke átható líraiság. Nézd meg a fák, már ami az iskolában, egy hátizsákot a hátán, visszatért Alyosha. Lélegezz a pre-téli levegő öntötte szalagot.
Villamosmérnök, Ph.D., Julius Zyslin mindig felhívjuk a szakterületen. Elmondhatjuk, érezte közelségét, néki és az ő Teremtő a szó legigazibb értelmében. Itt azt írja magáról: „én születtem Tverszkaja 14, 50 méterre a Puskin emlékmű, mindössze 300 méterre a szülőföldje Marina Tsvetaeva és 600 méterre született Borisz Paszternak,” Nem ez igazán kézzelfogható megadott linkre később tolja, hogy az. hogy techie vált humanitárius lett az alapító a Washington múzeum a költészet és a zene, a két főszereplő, amely - Puskin és Tsvetaeva, nézve a diakronikus részben voltak a „Moszkva szomszédok”?