A lényeg az, hogy az érzések valóságosak voltak
Igen, ez nem fontos, nem számít ... a lényeg, hogy az érzések igaziak voltak. Bár rosszul, sőt fájdalmas. ... De volt olyan jó ... Ez jó, ezért, ismét! Semmi sem megy ki. Semmi, ha mindez a szívből jön. Szeretjük egyszer, egyetlen. De tényleg ... teljes szívemből. Majd-majd is lehet jó, de ez csak egy ilyen kereső, vigasztalja magát ... De ... Csak meg kell küzdeni ... Harcolj a szerelem ... küzdeni, ha úgy érzi, hogy ez a tiéd. Tudod, hogy nem egy? Ez egy hazugság. Még maga. Ha úgy érzi, hogy ez a tiéd, akkor is, ha úgy tűnik, hogy úgy érzi, hogy nem a tiéd neki, hogy ez kölcsönös. És tényleg ... Ha tudod, hogy mi vár a találkozó ... Amikor minden második fordul az örökkévalóságba ... Amikor mindent belül készen áll a lebegés, mint ha dobálják, és a szél körül a virágokat, de ezek a színek! És azt akarja, hogy tegyen meg mindent, mindent, mindent az ő kedvéért, a te kedvedért. Igen, el lehet nyomni, hogy megpróbálja, hogy büszke, de ez még mindig nem tudja elrejteni, nem érdekel ... és miért? Ha nem szükséges, hogy bizalommal az érzések? Végtére is, mi szeretjük ... És ez a boldogság, akár a boldogság a mély fájdalom, adják csak egyszer az életben ... csak egyszer ... És ha elveszítjük a saját hibájából, ezt az ajándékot felülről, akkor azt is megteheti ugyanezt ... A szeretet nem szereti hazugság. Soha nem szereti, és nem szenved. Ha azt mondjuk, „szeretet” és a szeretetből - ez a legnagyobb árulás. Elvégre, ha szerelmes, hogy valóban szeretik, légszomjat, teljes szívemből, ideges, a gyengédség, a szenvedély, a szóváltás, fényes találkozók, botrányok, a könnyek a szomorúság és az öröm, az egész sejt, szerelmes, akkor soha nem lesz képes, hogy kiesik a szerelem ... soha ...
És végül is, semmi, semmi jobb nem fogja helyettesíteni azt a jelenetet, ami a szívből származott, ami gyógyító volt mindenben ...
Küzdelem, harc a végéig ... Végéig ...