Versek a rákról, mondókák olvastam a rák
A folyón ült nagyon szomorú horgász
Nem fogott egy halat ma, nem lehet,
Akkor ki a folyóból Öregnek rák:
„Milyen szomorú ülni? Ne fogott semmilyen módon? "
A halász válaszolt meglepetés:
„Igaz, a rák! Nem tudtam, hogy ez az!
Igazad van, hogy egyes halak harapós, de nem nagyon,
Valószínűleg nem szeretik a halat csali! "
Ő válaszolt a rák-zsálya a folyó:
„Jobb, ha megy a gomba lemenni,
Minden hal úszott egy másik folyó,
Számukra most már igen elúszik.
És akkor egy csomó ülő halászok
A hal nem akarja, hogy elkapjanak egy fogás! "
Ma a rák volt egy álom,
Mit tanult meg repülni,
És bár megpördült riasztóan,
De kitartott aludni.
Az álom, lebegett, mint a madár,
És a magasból nézi a tó,
Vaughn teknős bustles,
És ott békák élnek ott.
És süt a nap fényesen az égen,
És a rák egy kicsit a fáradt,
Vannak magas és nagyon meleg,
Ő is lett vöröses.
Felébredtem, letörölte az izzadságot a homlokáról,
Izzasztó tört ki az egész,
Nos az éjszaka álmodott csodák!
Let maradványait. ahogy van.
„Jobban érzem magam itt!” - érvel -
„Abban az alján a tó, hogy békében éljenek,
Ki akar, hadd repülni,
És én itt nem lehet rossz. "
Éjszaka jött le a folyón,
Vadászat a rákot,
Vajon meg az élelmiszer,
A folyó alsó vándorol.
Imádja kagyló ebédre,
Fit és féreg,
Válogatós azt előételek,
Kis folyó rákok.
River ember él csendesen,
Mért élet itt fut,
Vaughn hal úszik könnyelműen,
Vaughn rák fekszik egy kő alatt a délutáni órákban.
Ő egyike a nagyon fontos,
Szeret sétálni éjjel,
Az alján a folyó mindig bátran
Odamegy, hogy ellenőrizze a folyóba.
A víz tiszta volt csak vándorol,
És piszkos, nem élnek meg
Mindenki tudja, ha a rák elmúlik -
Aztán lett sáros tó.
Rák nem alszik ma,
Beszélgetés kihallgatta azt:
Ha a rák hirtelen sípot,
Will valaki meglepett.
Rák maga most egy mártír,
Azt gondoltam, hogy lehetünk?
Nem rendelkezik még az ujjak,
Nos, miért mondod ezt?
Rák a sípot nem is tudom,
És most az éjszaka szomorú,
Nos, amit valaki mondott?
És most, a rák nem alszik.