Kompozíciók irodalom vers m
Esszék a szakirodalom: Lermontov verse „Milyen gyakran veszi körül, tarka tömeg”
I. Miklós nagyon szerette álarcos általában, és különösen álarcos, amely tartottak a St. Petersburg Bolsoj Színházban. Ismét akarta fitogtatni előtt a tömeg hízelgő, ismét bizonyítani minden nagyságát. De ez nem csak ezt. Az egyik cikkében NA Dob írta: „Nagy király erős és széles jogkörökkel is gyakran megjelent álarcos, és szégyentelenül udvarolt a maszkokat.”
Mint sok más verset a költő szatirikus motívumok vannak a közelben a elégikus. Kezdetben kevés pontos mozdulatokkal költő felhívja az arrogáns, szellemileg szegény emberek „nagy világosság.” A „tarka tömeg” hang „megtanult gépiesen beszéd”, „villant képek szívtelen emberek.” Költő szellemileg idegen az „illem pántos maszkokat.” Lermontov undorító és hamis és őszintétlen közötti kapcsolat egy férfi és egy nő a világon. Nincs igazi szerelem, mindent úgy döntött, a pénz és a soraiban:
Amikor a hideg érintését kezem
Gondatlan merész városi szépségek
Régóta rettenthetetlen kezét ...
Elfelejteni, egy kis szünetet a „csillogást forgatagában” a költő merített emlékek a pórusok a belvároshoz közel a gyermekkor és a serdülőkor:
És látom magam, mint egy gyerek, és a feltételek
Natív minden helyen: nagy kastély
És egy kerti üvegházban elpusztult ...
Itt szatíra utat ad elégia. Lermontov natív Tarhansky közúti tér. Miután ez volt a költő álma a találkozó egy gyönyörű lány, egy erős és tiszta szeretet, akkor képes lesz arra, hogy készítsen egész életen át. Tehát úgy gondolom, „róla”, kiáltotta, és szerette a fiatal „lény szeme tele égszínkék ég ...”
Elfogadása „merítés” az emlékek a távoli múltban a gyönyörű régmúlt - a téma nem új a költészetben. Megszólította romantikus költők 20-es években a XIX. Ellentétben azokkal a költők, akik idealizált múlt, Lermontov győződve arról, hogy nem lehet élni attachment „a közelmúltban ókorban.” Szép álmokat a múlt egy átverés, vagy inkább önámítás. Ezért Lermontov kiált: „... jön az esze, csalás, tudom ...”
A vége egy verset mérges kihívás a világ a képmutatás és a rossz, a tiltakozás a lélektelen „light”:
Ó, mennyire akarom zavarba hozni a jókedvet
És bátran dobja őket a szemében vas vers,
Fürdött keserűség és a harag.
Használja fényes művészi kifejezési: jelzőket ( „tarka tömeg”, „tanult gépies beszéd”, „lélektelen képek”, „Azure Flame”), metaforák ( „vas vers”, „fürdik a keserűség és a harag”); összehasonlítások ( „repülök szabad madár”); alakítások ( „lap zajos”, „bámulta sugár”, „stand-re köd”).
Közvetíteni a izgalom, felháborodást és dühöt költő használ felkiáltó mondatok, indulatszavak:
Ó, mennyire akarom zavarba hozni a vidámság ...
A vers van írva shestistopnym és jambikus tetrameter. Rövidebb harmadik és hatodik sor tartalmazza mind arra a következtetésre jutna egy gyors értékelést:
Külsőleg meríteni a csillogás és a hiúság,
Simogatni lelke egy régi álom,
A halott éves szent hangok ...
A vers ugyanis nem csak azért, mert megdorgálta a legmagasabb fény. Mi elbűvölt a gazdag szellemi világ, melyet a költő legmélyebb gondolatait és érzéseit, „nem tetszik”, hogy „lelketlen emberek”, az álom egy nyugodt, és sajnos rövid életű élet ifjúkori és a tudatosság a hiábavalóságát ez az álom, egy józan megértése lehetetlen menekülni a „irigy és fülledt” világi társadalomban.
Megértés a végzet hangsúlyozza költő gyűrű alakú termék összetételét. Tone működik érzelmileg izgatott, ez okozza a választ az olvasó békemozgalom.