Olvassa az online Isten szemében Mark John - rulit - 76. oldal
- Hogy csináltad? - kérdezte Gilvin. - Mi ez a ... lény?
- Mint mindig, egy csomó kérdést.
Gilvin óvatosan közeledett, tekintve, hogy egy szokatlan kabátot és vicces arc. Amulet csillogott tompán, elveszti fényességét.
- Ki vagy te? - kérdezte a fiatalember.
- Barátok, - mondta. - Ne félj tőlünk, Gilvin.
- Honnan tudja a nevem?
Az arcán állt ki ismét huncut mosollyal.
- Te - Gilvin Toms, a könyvtárból.
- De még soha nem volt a könyvtárban - meglepetés Gilvin mondta. - Azt biztos, hogy emlékszem rád. - Ő még egyszer megnézte a hölgy és az ő társa. Esőcseppek esett Trogus szemét, de még csak nem is pislogott.
- Mi utazik mindenhol, hallgatni a különböző hírek, - mondta a nő. - És neked is, hallottuk Gilvin Toms.
- De hogyan? Ki vagy te?
A nő felnézett az égre. A szél fújt fehér haját.
- Késő van. Storm kezdődik. Jobb, ha mész haza, mielőtt rosszabb lesz.
- Tudod, milyen hosszú az eső?
- Mondd, ki vagy te? - mögött nem az a fickó. - Ön egy boszorkány?
Fekete nő szeme összeszűkült.
- Ó, akkor nem kell használni ezt a szót, különösen a Kota, különösen manapság. Vigyázz magadra, fiatal Gilvin. Ne kérdezd túl sok kérdést. És felejtsd el, amit láttam ma este. Csak vegye a segítségünkre, és kövesse az utat.
- Felejtsd el? De hogyan tudom elfelejteni? I ...
- T-C-C - figyelmeztette a lány. - Túl sokat beszélnek. Kap egy lovat, és menj haza.
- Ó, nem! A lovam! - A zavart Gilvin megfeledkezett róla. - Nem tudom, hol van.
Egy nő lépett, és megérintette az arcát Gilvina.
- A ló? - kérdezte halkan.
- Igen, - mondta Gilvin. Pislogott, álmosság kábulat, de amikor kivette a kezét, álmosság eltűnt.
- Hol Buran, Gilvin?
A fiatal férfi egy pillanatra elgondolkodott, és hirtelen eszébe jutott.
- Közel a fő utca - és rámutatott, hogy a keleti. - Ott van.
- Akkor menj.
- Igen, - és megkönnyebbült. - Igen, haza kell mennem. De ezek a lények ...
- Ez Akari - helyesbített a nő. - Szellemek egy párhuzamos világban. Most megy az utat.
Gilvin de még mindig nem tudott elmenekülni.
- Szellemek? Milyen parfümöt? Azt mondta - akkor marad a férfiak. Hogyan lehetséges ez?
- Gilvin, megmondom, mert volt a baj. Ezek a szellemek nem árthat nekik. Hazudtam, mert meg akartam ijeszteni őket. De nincs semmi félelem Akari mint te. És minél többet nem fogok mondani semmit - vett egy barátja karját, amitől Gilvinu búcsú mosolyt. - Menj haza, fiatal Gilvin. Amíg a vihar tört ki.
Úgy eltűnt, mintha beleolvadt a sötétségbe. Az eső felerősödött. Gilvina nedves ruhát és a bőr Tek - is, de nem tudta megmozdítani. Volt valami különleges, és nem tudta, hogyan lehet megmagyarázni. Talán kérdezze Figgis, hanem azért, mert a nő megkérte, hogy maradjon csendben. És rájött, hogy senki sem mond semmit. Végül kimerülten hideg és a nedvesség, Tek húzta a fülébe.
Elment a főutcán olyan gyorsan, mintha ő vitte a hétmérföldes csizma. Buran még vár. Úton a fejét Gilvina fonva a furcsa szó - emlékezett csak a tündérmesékben és mondókák. És ez már szilárdan kapcsolódik.
Szó volt - Grimhold.
Nem sokkal éjfél előtt Gilvin végül visszatért a könyvtárba. Ott várta egy dühös Figgis. Gilvin megpróbálta elkerülni a találkozó a tanár, de az utat az ő hálószobában volt a régi ember irodájában. Figgis volt az irodában, mohó várakozás dobolt az ujjaival az asztalon. Amint a fiatalember jelenik meg az ajtóban, azt kérdezte:
Gilvin nem tudja, mit mondjon.
- Sajnálom, Figgis. Nem lesz távol sokáig.
- Tudod, hogy mi az idő? Elég sötét -, és sokáig! - mutatott az ablakon. - Még nem ment egy kicsit őrült, mert te!
- Sajnálom - ismételte Gilvin. - Én elvesztette az időérzékét. Volt fontos üzleti.
- Mi az? - Nem tudtam hinni a fülének Figgis. - Mi volt olyan fontos neked, hogy éreztem magam, így sok időt?
A fiatal férfi vállat vont:
- Sajnálom, de nem tudom megmagyarázni.
Figgis felállt a székéről.
- Nézd meg magad. Te minden vizes! Mondd, hol voltál?
- Elmentem a város. Volt egy eset, már mondtam.
Mielőtt Gilvin megpróbált megszökni, Figgis az ajtóhoz ment, és blokkolja az utat.
- Gilvin én nem hagyom, hogy elszáll, és nem magyarázza, hogy mi történik. Töltöttem az egész napot vár rád. Meg kellett dobni az összes munkát. És csak akkor tért vissza az éjszaka ...
- Sajnálom - ismét Gilvin mondta. Szorongás szemében Figgis tette szégyenkezem. De nem tudta bevallani, mi pedig bement a városba. Gilvin felsóhajtott, és leült egy székre Figgis. - Nem hiszem, hogy lenne olyan izgatott. Nem akartam időzni.
Figgis fölé hajolt hozzá.
- Mi történt? Bajban?
Gilvin el. A furcsa eset a sikátorban volt a másik dolog, amiről nem tudta volna megmondani.
- Rendben - mondta. - Most jött az eső. És eltévelyedett.
- Ez a Cote valamit? Nem csoda. Nem egy hely a gyermekek számára, különösen éjszaka. - Figgis leült szemben Gilvina, mosolygó. - Nos, most mondd el, mi történt valójában?
Gilvin megrázta a fejét.
- Gilvin, akkor furcsán az elmúlt napokban. Kivenni a munka, mindent elfelejtett ...
- Tudom, Figgis. Bocsánat.
- Ha nem tudod, azt mondanám, hogy szeretsz.
Gilvin felnézett.
- Ez igaz, fiú? Van magának egy barátnőt?
Gilvina arcát elárasztotta hőt.
- Nem, - felelte gyorsan. - Nem, én csak ... a sok gondolkodás az utóbbi időben.
- Már tizenhat Gilvin. Akkor szerelmes.
- De én nem szeretem!
- Itt az ideje, hogy a titkokat. Ha nem, akkor nem beszél velem.
Gilvin félek, hogy könnyek. Leg fáj rettenetesen, és Tek aludt, ült a vállán. Minden, ami csak eszébe jutott - az eset a sikátorban. Azt rosszul akarta mondani minden Figgis, az öreg segítségével hasznos lehet a nyertes a lányok Layonkipa, de nem mertem.
- Figgis, szeretnék menteni, amíg a titkát. Legalább röviden. Jó?
- Nos, - bólintott. Aztán felállt, és felsegítette Gilvinu. - Van egy csomó csinálni holnap. Menjünk az ágyba, és elfelejteni mindent. De szavát adja, hogy azt mondod nekem, mielőtt visszament a vállalkozás. Hagyd, hogy a tizenhat éves, de én még mindig a tulajdonos a könyvtár.
- Persze, Figgis, ígérem - Gilvin az ajtóhoz ment, és érezte, megkönnyebbült, hogy a beszélgetés véget ért. De mielőtt azt kívánta, bárcsak az öreg jó éjszakát, ismét lebegett egy furcsa szó a fejében. A fiatal férfi állt az ajtóban.
- Gilvin? Valami baj van?
Megrázta a fejét.
- Nem Csak kíváncsi voltam - megállt. - Figgis, tudod mit Grimhold?
- Grimhold? Miért kérdezed?
- Nem tudom magam. Valamilyen oknál fogva, elkezdtem gondolkodni róla. Tudsz valamit róla tudod?
Könyvtáros vállat vont.
- Nincs túl azon, ami mindenki számára ismert. Grimhold - csak egy mítosz. Azt mondják, ez az a hely, ahol a szörnyek élnek.
- Monsters - szó kíváncsivá Gilvina. - És a boszorkány?
- Úgy néz ki. A legenda, ha a szörnyek Grimholda vezérli boszorkány. Ő ellopja a gyerekek.
- ellopja a gyerekek? De miért?
- Nem vagyok egy szakértő az ilyen ügyekben, Gilvin. - Figgis bosszúsnak látszott. - Grimhold - csak egy mese. Egy érdekes mese, semmi több.
- De ott kell lennie egy könyvet Grimholde, igaz? Talán valahol a könyvtárban?
- Valószínűleg - mondta Figgis. - És most - élve az ágyban. Késő van.
Gilvin már átlépte a küszöböt, de ismét megállt.
- Mit gondol, Figgis, meg tudná találni egy ilyen könyvet nekem?
A régi tudós felsóhajtott.
- Gilvin, az Isten szerelmére. Későre, és van egy csomó munka. Nem hagyhatom, hogy álmodnak Grimholde míg ő elfoglalt fáradságos.