versek tűz
ELŐZŐ KÖVETKEZŐ
- „A vágy, a horror egy ilyen ...”
Desire, a horror az ilyen,
Én ismét felhívták a költészet ...
Ismét, mint a vesztőhelyre,
Elmentem a templomba világít.
Fedett mellek Holy miseruhák,
Chelo alatt papi korona,
És füstölő kék-szürke hullámok
Kavarog lassan körbe.
Gyerünk! Ez - órás szolgálat,
Tüzet gyújtott, az ajtó nyitva van.
Saját dédelgetett imákat,
Szemrebbenés nélkül, ismételje meg a száját.
Boldogok mindazok, akik képesek voltak, hogy maradjon csendben,
Kuss a szent vers,
A tudat tüzes dacos
A kiáltás kortársa!
Ők szerencsére egyedül
Behatolt a titkait a lélek;
Miután megtette a nagy próféciák
Solid őket a csend a süket
Megízlelték a mélyben a rejtélyek,
Részeg, hogy az üledék örömét,
És ihletett álmok nem árulta
Gúnyolni, és az alku!
Ó, igen, a szeretet szabad, mint a madár,
Igen, ez - a tiéd vagyok!
Igen, ez az én álmodom
A tábor, a tüzet!
Igen, a ragadozó hatalom szép kezét,
A szem, ahol szomorúság változatos,
Minden delírium szenvedélyem hiába,
Saját éjszaka, Carmen!
Én majd énekelek neked, ég
A hangod ad!
Mivel a pap befejezte fogom ellátni
Mert a tüzet - a csillagok!
Meg fog emelkedni, mint egy viharos hullám
A folyó a verseimet,
És soha nem mosom kezeimet,
Carmen, a szesz ...
És a még éjszaka láng
Lighteneth egy pillanatra,
Azt villog fehér fogak
A tartós arc.
Igen, én kísértik az édes remény,
Mi vagy te, egy idegen országban,
Mi vagy te, egy nap, lopva
Gondolatok rólam ...
A vihar az élet, a szorongás,
A szomorúság minden változás -
Legyen ez a gondolat jelenik meg a szigorú,
Egyszerű és fehér, mint az út (Első könyv (1898-1904))
By szekér kerekei Solntseva
Mennyei tűz elérte az emberek,
Torch világít a fejében, egy aura a szenvedély.
By szekér kerekei solntsevoi
Valaki dobott minket a villám a lélek,
Mylord megadta nekünk a varázsa,
Titkos kígyó gyertyák
Az összehívását egy kígyó
A nagy tűz,
Ünnepén az égő elhasználódott kígyó bőre,
Pikkelyes gyűrűk,
Ha át egy régi hazugságot,
És rongy fogyatkozás
Az éj leple,
A diadalmas csillogást féldrágakövekkel égő
Csend lesz mennydörgés.
És a tánc, a Kelet a Nyugat, az égen, kör,
By alföldön utasítani mennyei mélységbe,
Kék villám kék villám, mennydörgés csoda Raden
sugarak.
Egyesített remegő halvány Emerald bódító
újdonság kígyó szeme.
Ó, kígyó nyaralás!
A hivatkozások szőtt,
Tűz felújított,
Éljenzés kígyók!
Tiger, a tigris, lila fény,
A sûrû éjszakai forró nyom
Ki, tele fenyegető erők
Evil te tested vak?
Kinek rettenthetetlen Hand
Ő épített egy szűk izomszövet?
Ki adta a folytatásban swing?
Mivel a tűz világít a szeme?
Ki adagoljuk szívverés?
Ki fáradhatatlanul
A kovácsműhely van a cikk,
Nehéz kalapács tschas viseli a?
Mi a lánc összefonódott
Az agy, ahol a láng a sötétben aludni?
Valaki mosolyogva a világon elküldött
Power of pokoli ideális?
Ki örült ő volshby,
Horror magát?
Ki volt az a bárány létre,
És ha ő a teremtő mérföld?
Tiger, a tigris, lila fény,
A sûrû éjszakai forró nyom
Ki, tele fenyegető erők
Evil te tested vak?
Miért lázadó mormogás,
Rendreutasítás tulajdonában sorsa?
Kedves volt hozzád,
Ön létrehozta a saját szenvedését.
Értelmetlen, meg kellett
Lélek tiszta, őszinte,
Universal gonosz nem fertőzött,
És ez a kincs, hogy elvesztette.
Eredeti szerelem tűz
Maga úgy döntött, hogy ébresszen
És akkor nem tudott szeretni,
Elérése a cél ennek a szomorú.
Megvet mindent; Az emberek közötti
Állt, mint egy tölgyfa a sivatagban országban,
És a csendes sírás szerelem ártatlan
Nem tudtam rázza a lelked.
Ne kettős Isten ad nekünk öröm,
Kölcsönös szenvedély szórakoztató;
Komfort nélküli sínylődik,
Elmúlik, és az élet Mladost.
Egy csókkal találkozunk
A szája a gyönyörű Little Liars,
És mielőtt lesz óránként
A téma az első sorban.
Imádtam a őrült rohanás
De te és én, nem azonnal,
És profetikus álmok felfedi karakter,
Írok egyértelműen mintás kifejezésre.
Rájöttem, hogy megjelenik a félelem,
És a vágy szív crumpling papír,
De sorokban, mint egy szellem az ünnepeken
Árnyék mozog, ezért csinál, és lassú.
Az álmok - maenads éjjel,
És a Hold örvény csillogó nagyságrenddel
Ezek hullám vzmetaet zsinórra vállára.
A legjobb az alvás - a szövet Andromaché.
A fején eshafodazh,
És ő kacéran borított egy zsebkendőt,
De sehol az én szigorú ceruza
Nem rosszabb, mint a harmóniák pont.
Te vagy minden - tűz. Ti is tiszták a tüzet.
Égetni, de nem hagy foltot,
És Isten, hol én csak egy moralista
Nem kívánt vendég, ügyetlen és nevnyaten.
Háromszor kísértette szerelmem.
És bátran harcolnak ... Szerelem magát, én nem.
Rising első furcsa és buta gonosz testet.
Ez a vak ember, nem akar betekintést.
És hevesen ellenállt, és összeomlott,
De ez a fény szeretet - világít.
Ezután meggondolatlan lélek - ismét vak erő -
Szokásos megvetés és hideg korosztály számára.
De akarata buzgó jég elolvad megrendítő:
Hagyjuk kihűlni a szakadékok - cseresznye virágok!
Körülbelül kétszer kísértés, remegés, mielőtt a harmadik alkalommal!
Lesz az én fényes tűz, az elmém könyörtelen!
Maga az emberi elme, a könnyű és csendes,
Odnoyu erejüket, a szeretet - nem lehet nyerni.
Nem nyer, aki él egy szív izzás
Csak az emberi szívben, megváltozott, és feledésbe merült.
De ha nem itt - más szívek lánya -
Magukat a harc az elme nap (St. Petersburg)
Éjszaka a Földön ment. Veletek vagyunk egyedül.
Halkan átfedésben tó, tele alvás.
A fák a város lámpák fényét,
Alatt sötét égboltot, luxus csillogó hold.
Középpontjában a tűz lelkünkben tavasszal.
Valahol hegedű sír az éjszakában a csend,
Halkan átfedésben tó, tele alvás,
Tükröződik a csillagok a mélysége.
Szundikált park magányos, a hold világít,
Szakadó zokogva hegedű panaszos kiáltása.
A levegő tele van minden aroma a szerelem,
Az illata láthatatlan mágikus virágok.
A sötét mélységbe úszik magányos hold.
Mi veletek is. Veletek vagyunk egyedül.
Halkan átfedésben tó, tele alvás.
A fák a város lámpák fényét.