Mi War (Iryna Nuss 2)
Mi a háború? Vagyis, ha ijesztő!
Azoknak az embereknek, a család, a barátok és barátnők!
Mi a háború? Ez a halál és a veszély,
Ez kagyló összeomlik - egyszerre, és hirtelen!
Mi a háború? Ez a gyermekek könnyeit,
Ez a mező a búza, kimagozott a vérben,
Ez a sötétség és pusztulás, ahol nem voltak nyír,
És mégis, hol született, amikor - a szerelem!
A szeretet, nevetett a gyermek születése,
Az a fajta szerelem, amikor a fiúk álmodott a tenger,
A szeretet, ahol gondoskodást és az együttérzés,
A szerelem, ahol nincs helye a szomorúság és a bánat!
Minden lövés fel, elpusztítva minden egyszerre!
Shell felrobbant a béke, a csend
És vett egy elválás család és szerettei,
Ezután a férfi elment a háborúba.
Elhagyva a katonák, és csak húsz,
Balra, elrejtve egy könnycsepp,
Ápolás és azok, akik csak tizenhat
Ahhoz, hogy a háború, hogy megvédje és a halál, a háború ...
Távoztak, nem tudva, a katonai harc,
Bal, nem tudta, mi a háború idején,
Azzal búcsúzott a család és a könnyek harmonika,
Ha nem hagyja, hogy az ellenség Moszkvába, a keleti ...
Ezután felkarolta ezt a szörnyű étkezés
Minden ember, minden kedves magyar egyszerű, természetes,
Elvette a katonák a vonat - tovarnyagi
A hang a kocsi kerekei, az ő kedvenc!
Katonák ment a visszatérés reményében,
Ahhoz, hogy újra szeretni, és a gyerekek, a nő,
Otthon natív meleg mosolya,
Ehhez azonban az szükséges, hogy szakítani a fasiszta!
Ne hagyja, hogy az ellenség a ház felháborodás:
Több mint a család, a falu fölött és a területen a búza,
Fent a nyírfa erdő és folyó tihoyu,
Az elfojtott tisztás, eper ...
Nem tudom, hogy a két rokonok rám, két nagyapja,
Ez ment a frontra. hagyva a családját.
Anyám pontosan 3 év,
Így az apa nem látta a lányát ...
Nagyapa Vaszilij elütötte az első shell,
A történetek szerint nagyi tartályhajó volt,
Nagyapa Ivan -, hogy eltűnt,
Ő nem tért haza, nem dolyubil.
Nem tért vissza hazájukba a fájdalom, Orlovka,
Nem járt meleg nap területeken
És mégis többé szénaszerű kasza,
Azt nem nézett utána délre repülő daru ...
Ne építeni a házat, a ház nagy, tágas,
Nem meghatározott házban sütő, ne is ásott,
Nem kopott a kezét, nem ringatta a lányát,
Tehát senki nem tudta, hol a nagyapám eltűnt.
Nagypapa nem jött haza, nem jönnek, nem jön vissza,
Bár a nagymamám az anyámmal is várt és várt:
Minden kopogás, minden hang. minden zizeg emelkedett,
Még az ajtót a kilincs nem zárta ...
Hogy a háború ment fáradságos folyamatosan,
Nők, keskeny vállát, figyelembe véve a bilincsek,
Azt, hogy szántani a földet, fákat,
Hay halmozódik egy rongykorong. tárcsázott területen.
Mindenki együtt dolgoztak, együtt dolgoztak,
Megértettük, hogy szellemes eljött az ideje,
De makacsul szántott és elgyötört,
Minden haláleset és gyűlölködő ellenségei haragból.
És éjszaka, rövid, olyan éjszaka,
A fáklya, ül a sarokban,
Ahhoz, hogy a keserű könnyek nem látta a gyerekeket,
Kötött ujjatlan, csak látta a tűt.
I. kötve - a frontra, még abban a reményben,
Hogy lesz meleg a harcosok, a katonák,
Mi verte, elpusztítják a átkozott nácik
És haza, ahol várja a palánk.
Ha a csendes fűz, szomorú lejtőn,
Ágaikat nyúlik, rustles,
És mégis, átölelve, hirtelen enyhe szellő,
Mintha egy tánc boldogság lenyeli.
Amennyiben várta őket haza, várjon nagyon, nagyon úgy vélik,
Mi a győzelmet a katonák haza,
Ez ölelés, a Nestlé a borostás arcát,
De egy ilyen kedvenc, ilyen anya.
Nagypapa nem jött haza, nem jönnek, nem jön vissza,
Hogy a háború hozta ennyi bánatot, hidd el.
Ez a világ - a törékeny békét, és most sebezhető
Elment árán hatalmas veszteségeket ...
Mert - hogy mi a fő és fontos a világon
Szent nap, május 9. haza!
És nem szabad elfelejteni, az emberek a világon
Ez boldog nap, hogy hozott nekünk békét!
Azt mondják, hogy „köszönöm” minden veteránok,
Időnként az emberek mélyen meghajolt a család!
Mi egy nagy család, és most már értem
Csak erő a jó a világ, folyamatosan ...
Illusztráció vett az interneten.