Mese a macska és a róka
Volt egyszer egy ember. Volt egy macska, hanem egy csintalan gyerek, hogy számít! Fáradt ő egy ember. Itt van egy ember gondolta, és a gondolat, vette a macskát, hogy őt egy táska, kötött és már vitte az erdőbe.
Elhozta, és dobta az erdőben: hadd eltűnnek.
Cat ment, ment és jött át a kunyhó; Bemászott a tetőtérben polozhivaet megadva. És azt akarja, hogy enni - menjen át a erdei madarak hagyja az egereket fogni, enni egy kitöltési és újra a padlásra, s jaj neki egy kicsit!
Aztán egy nap elment sétálni, és találkozott a róka látta, hogy a macska és a csodák:
- Hány éve él az erdőben, és egy ilyen állat sohasem látott.
Cat meghajolt, és megkérdezte:
- Mondja, kedves barátom, aki vagy, ahogy a helyzet jött ide, és mi a neve megtisztel?
A macska nevelt fel a kabátját, és azt mondja:
- Én vagyok a szibériai erdők elküldését kormányzó, és a nevem Kotofey Ivanovics.
- Ah, Kotofey Ivanovics - mondta a róka - nem tudom, mi van, azt nem tudom. Nos, menjünk is, hogy meglátogasson.
Cat elment a róka; ő vitte be a lyukba, és elkezdte regale különböző dichinkoyu és lekérdezi magát:
- Mi Kotofey Ivanovics, akkor feleségül Ali egységes?
- És én, róka - hajadon, vigyen házasodni.
A macska elfogadott és kezdték ünnepe igen szórakoztató.
Másnap elment a róka, hogy készítsen kellékek, hogy valamit él egy fiatal férj; és a macska otthon maradt.
Fox fogott egy kacsa, hozza haza, és találkozni vele farkas fogás.
- Nem, nem adom! Én a férje!
- És ki a férje, Lizaveta?
- Nem hallottad, hogy hozzánk a szibériai erdők küldött Voevoda Kotofey Ivanovics? Én most voevodova feleségét.
- Nem, soha nem hallottam, Lizaveta Ivanovna. Hogyan férjed látni?
- Ott! Kotofey Ivanovics nekem annyira dühös: aki ha nem neki, most fog enni! Látod, egy kost készít, és hozd az íját. Baran fel, és eltemettetett, hogy ő nem látja, és hogy a barátom, feszes!
A farkas futott egy birka.
Fox tovább megy, és találkozik vele medve.
- Állj, róka, kacsa, ahol beszél? Add nekem!
- Nem adok neked egy kacsa, és majd egyre Kotofey Ivanovics panaszkodnak.
- És ki Kotofey Ivanovics?
- És küldött hozzánk a szibériai erdők kormányzó. Én most a felesége a kormányzó.
- Tudna nézd meg, Lizaveta?
- Ott! Kotofey Ivanovics nekem annyira dühös: aki ha nem neki, most fog enni! Elmész, készítsen egy bika, és hozd az íját. Igen, látja, a bika-fel, és eltemetteték, hogy Kotofey Ivanovics nem láttál, és hogy a barátom, feszes!
Bear ment egy bika, és a róka szaladt haza. Hozta a juh és a farkas állt a meditáció; Úgy néz ki - és a medve jön egy bika.
- Szia, testvére Michael Ivanovich!
- Helló, testvér Levon! Mi, soha nem látott egy róka és a férje?
- Nem, testvér, már régóta várt.
- Nem, nem fog menni, Michael Ivanovich! magam megyek, merem.
- Nem, testvér Levon, és nem megyek.
Hirtelen - a nyúl fut. Bear egy kiáltás rá:
- Gyere ide, Diagon! A nyúl megijedt, rohant.
- Nos, ferde, tudja, hol a róka él?
- Menj minél gyorsabban és elmondani neki, hogy Michael Ivanovich testvérével Levonom Ivanychem már régóta készen áll, várja Önt és kedves férje akar meghajolni a ram, így a bika.
Bunny elindult a róka minden mozgékonyságot. A medve és a farkas kezdett gondolkodni, ahol az elrejteni. Bear mondja:
- Mit kéne csinálni? Hol megyek? - Wolf kérték. - Mert én vagyok a fa soha nem fog mászni! Michael Ivanovich! Elrejtése, kérjük valahol, segít elégetni.
Bear tedd be a bokrok és dobott száraz levelek, és felmászott egy fenyőfa a legtetején, és pillant: Nem Kotofey jön lisoyu?
Hare, eközben futott a rókalyukban, kopogott, és azt mondta a róka:
- Michael Ivanovich testvérével Levonom Ivanychem küldeni azt mondják, hogy már régóta készen áll, várja Önt és férje, azt szeretnénk, hogy imádják a bika, de a juhok.
- Menj, kasza! Most megyünk.
Itt jön a macska lisoyu. A medve látta őket, és azt mondta, hogy a farkas:
- Nos, testvér Levon Ivanovich, van egy róka férjével; mi is kicsi!
Azért jöttem a macskát, és azonnal rohant a bika, hogy felborzolt a szőrzetet, és elkezdte tépni a hús és a fogak és mancsok és a murcit, bár dühös:
Bear hiszi: „kicsi, de prozhorist négyen nem evett, és békén egy kicsit, talán lesz nekünk!”
Azt akartam, hogy nézd meg a farkas Kotofeya Ivanycha, de a leveleken keresztül látni kell! És ő kezdte nyomni a levelek alatt a szemet. Macska, aki meghallotta, hogy a lap mozog, azt hitte, hogy egy egér, és hogyan fogja dobni a jobb és a farkas az arcon kapaszkodott karmaival.
Wolf felugrott, és fut, és eltűnt.
A macska megijedt és futott egyenesen egy fa, ahol a medve ült.
„Nos, - medve gondolkodik - látta meg!”
Peel valami egyszer, azért támaszkodott Isten akarata, de hogyan shmyaknetsya a fáról a földre, minden megmentett gras.
Bear ugrott így futni, nem csak Wolf megelőzte! Csak a recsegést hall az erdőben.
A róka után kiabált:
- Itt megkérdezi! Várj egy percet!
Azóta minden állatot az erdőben váltak félnek a macska.
A macska egy róka felszerelt a téli hús és elkezdett boldogan éltek, és most él, a kenyér megrágni.
Orosz népmese. Mikhail Soloviev művész.