Magyar költő-filozófus különböző Tiutchev f
Muse, betartva az igazság,
Úgy néz ki, és az egyensúlyát
Itt van egy kis könyv
Kötet premnogih nehezebb.
A. A. Fet
Égbolt, burkolta a dicsőség a csillag,
Titokzatos keresi az alsó,
És hajózunk lángoló mélységbe
Minden oldalról körül.
Csábító rejtély az ókori Chaos érthetetlen és ijesztő. Ő nagy megdöbbenést keltett között az átlagember. Irgalmas Providence elrejteni az emberek leple alatt zlatotkannym nap. Day - időt takarít meg, amikor úgy tűnik, minden világos, egyszerű, ésszerű.
De elhalványul nap - éjszaka volt;
Jött - és a világ rock-
Termékeny huzat
Könnyezés, kitaszítva.
És mi mélységből meztelen.
Mi gyűrje: a világ árva
Ellenállhatatlan szikla fogott -
És mi, a harc, a természet az egész
Elhagyott magunkat.
Kiderül, hogy lehet megtéveszteni - a Tiutchev - oké? Nem egészen. Csak nem mindenki hajlandó elviselni az éjszakai és az igazság. Felkészületlen tanú „magas” cirkuszt is szembe az őrület. Ismét Tiutchev eltér a romantikus kilátás az őrület, mint a legfőbb ajándék a művész, a költő - „szerencsétlen”, ez nem az előrelátás, a szent, hanem csak
Azt képzeli, hogy meghallja fúvókák forró,
Hallja beszélni a talajvíz.
és a „nézőüvegen ami nézi a felhőket.” A vers „A kút” Tiutchev összehasonlítja halál az ötlet, a „jet”, makacsul rohanó az ég:
/
De a keze láthatatlanul-rock,
A makacs gerenda törés,
Megdönti a permet a magasból.
Csak a fejedben kell várni egy férfi a harcot az életemben. Anyatermészet nem segít a gyerekeknek. Ő a saját életét, a független emberi szenvedélyek. Nature - a Szfinx. A törvény összhangban áll a törvények a világegyetem, de idegen embernek és gyakran érthetetlen. Az ember úgy képzeli magát királynak a természet, és valójában - az egyik leggyengébb gyermeke. De ha van ilyen, aki nem tudja bezárni a szemét, hogy a káosz és ne veszítse el a tudat, a világ az éjszaka, akkor jutalmazták a legnagyobb boldogság:
Felkérik őket, hogy egyenek.
Mint társ az ünnepre.
Azt elismerte, hogy a tanácsot
És az életben, mint egy égi lény,
A csésze halhatatlanság ital!
Hogy egy ilyen ember a titkot: „A nap lélegezni” neki „mondja az erdő” felruházza „baráti beszélgetés” vihar. Ez neki, halandó repül az égen költészet.
Tiutchev keresek harmóniában élnek a természettel, mert meg kell megtestesült szépség és megfelelőségét. Azt mondta, a jelenléte a természet a lélek és a tudat:
Nem, hogy gyűrje te, a természet:
Nem penész, nem szívtelen arc -
Ez egy lélek, ez a szabadság,
Ez a szerelem, ez egy nyelvet.
A Tyutchev versek a természet nehéz nem elkapni preferenciát tavasszal. Harmóniaérzés, az öröm és elégedettség a vonalak szentelt tavaszi és nyári pórusok. Ezért ez egy remekmű a „forrásvíz” kapott rave értékelés Nekrasov.
Tavasz jön, tavasz jön.
Mi fiatal követei Spring,
Ő küldött minket előre!
A különleges helyet a költő veszi szerelmi líra. Minden vers - egyfajta remekmű. fény gonosz szemében szeretet E. A. Denisevoy tükröződik a tragikus ciklus verseit. Sokan közülük rejlő tragédia-bontás. Szerelem ezek után nem a költő a boldogság, de végzetes szenvedély, amely mind a hegy.
Ó, hogyan szerelem gyilkos,
Mint az erőszakos szenvedélyek vakság
Van egy egész inkább tönkre,
Hogy a szív egy mérföld!
Széles körben ismert versei Tiutchev szentelt Magyarország és a magyar emberek. Alázat és a türelem az ember kénytelen a költő írni:
Ezek a szegény falvakban,
Ez szerény természete -
Szülőföld, a béketűrés,
Akkor él a magyar nép!
Aforizma lett híres négysoros:
Magyarország elme nem érti,
Mérce nem méri:
Ő már nagyon speciális -
Magyarországon, az egyik csak hinni.
”. Mintegy Tiutchev nem vitatkozni; akik nem érzik így bizonyítja, hogy nem érzi a költészet „- ezekkel a szavakkal Ivana Sergeevicha Turgeneva én a végén beszél a magyar költő, akinek magas művészi készség és mély filozófiai gondolkodás tette őt a óriásai orosz klasszikus irodalom.
Javasoljuk, exkluzív munka a témában, melyek letölthetők az az „egy mű ugyanabban az iskolában”: