Érzékelési teljesítmény (Sergey Vlasov 4)
Az élet visz minket a maga módján.
Nem mindig hatalmunkban változtatni
Módon láncolt kezek
A harcos útja, hogy bűn.
A lényeg nem az égben, sem a az Úr akarata,
Egy személy lehet változtatni mindent!
Minden út vezet az alvilág?
Ne legyen nevetséges! Akkor miért él?
A "I". A lényege az, hogy minden sokkal veszélyesebb.
A napijegy vonal több száz alkalommal.
Önző, hogy ravasz és hangos -
Így a jövőben söpredék és szenny.
Úgy gondolja magát egy nagyon becsületes,
A szavak, adsz életet mások számára.
Mert akkor még egy kicsit hízelgett,
Mi ilyen, akkor mindezek között.
De hogyan megtévesztő megjelenése lesz,
Amely a fekete rothadás a lélek,
És az „I” azonnal elfelejti
„Ne ölj!” Elv, Or „bűn többé”
Ha adsz a mások feletti uralom.
Érthetetlen, arrogáns hatalom.
Mielőtt állni meztelenül
És úgy érzi, belsőleg öröm.
Hatalomérzetet. Mi a baj ezzel?
Legerősebb gyenge vezet maguknak.
Felemeli őket újra és újra,
Meleg levegőt időnként.
Igen jó! Szép és büszke!
Ha minden adsz másoknak.
Amikor a fény szívű és hosszú
Szereted Danko és bátor és sebezhető.
Nos, ha beavatkozásra kapzsiság?
Ha a kormány úgy érzi, mint a méz?
És akkor megy, hogy felfüggeszti a hitványság?
Szíved az a láng, és a jég?
Egy kis eltekintve a tiszta utat,
Elvitt valamit, valahol elrejtette az igazságot.
Észrevétlenül az elefánt, mint egy pellet,
Egy élet persze finoman lebegtek.
Úgy gondolja magát, mint korábban
Tiszta, őszinte, például barátok.
És valójában a hulladék távolabb
Krisztus az út a hóhérok.
Végtére is, a hóhér - egy férfi egy fekete szív.
Nem szeretet, a jóság, nincs szíve.
Egy ferde ő felé az ajtók,
Mert ami nincs ok.
A lelkiismeret -, hogy egy borotvapengével
Amelyen keresztül át
Mindenki a belső harc.
A sorvoshsya - örökre meghalni!