A sors adta feleségének, örülök, kedves, te és én! Szerelem melegszik, mint a nap, világít, versek
Kiégett. Ez nem fájdalmas.
Ülök előtte, nevetés, vicc ...
- Hogy érzi magát?
- Normál
- És örülök,
- Ugyan a találkozó?
- Gyere egy kicsit ...
- Nős?
- Nos, igen. És én ...
- Igen, természetesen. Micsoda kérdés. És ne feledd ...
- Emlékszem ...
- Én is emlékszem ...
- Nos, ez rendben van. Senki könnyek.
- Meg lesz merev.
- Három éve.
- Nem annyira.
- És ebben az időben ...
- A mai meleg.
- Igen, az időjárás ...
- Igen, nagyon meleg, izzadok jobb.
- És ő, ez a ...
- Ó, te a férje? Jó srác.
- És ... mi van?
- Mint férj -, hogy jobb szerető - még rosszabb.
- De egy megbízható és praktikus.
- Az ilyen, ahogy kellene?
- És mi ez?
- És még több, mint szerelem ...
- Tényleg tudja ezt a szót? És ha tudja, akkor miért ...
- Nos, igen, persze. Bocsánat.
- Ne.
Fújt ... Egy hamu.
De tudod, örülök, hogy megfeleljen.
És még jobb, hogy azért jöttem.
Most már látom: kiégett.
A szél fújja el a hamut.
Nem mozdult, nem kap a beteg.
És én vagyok a béke. És én nem sajnálom.